Nem szoktam öregfiúkról cikkezni, de a Kisalag elleni rangadó annyira jelentős volt, hogy muszáj írnom róla. Csapatunk végig jobb volt, és csak hatalmas küzdelemben maradt alul, egy pechesen bekapott gól után. Meccselemzésért kattints tovább
Ismét fóti házi rangadót láthattunk, a Fótnak és a Kisalagnak ezúttal az öregfiúk osztálya csapott össze. Nem volt akkora a hangulat meg a nézőszám, mint a felnőtt találkozón, de azért most is szép számmal látogattak ki a helyi emberek, hogy lássák a parázs küzdelmet. Igen parázs küzdelmet, ugyanis az öregfiúnál nincs akkora szakadék a két csapat között, mint a fiatalabb osztályokban, sőt: Ha a táblázatot vesszük figyelembe, akkor a találkozó favoritja a Kisalag volt, és a mai napra is egy igen erős csapatot állítottak ki. Nagy kérdés volt hát, hogy ki nyeri az egyenlő erők küzdelmét.
Magán a mérkőzésen, egyenlő küzdelemnek viszont már nyoma sem volt. A Kisalagban az igen gólerős Egér-Tóth duó, akiknek alapból a támadósorban lett volna a helyük, számomra kicsit érthetetlenül középpályást illetve védőt játszottak, így a Kisalag támadójátékában az egész mérkőzés alatt semmi átütő erőt nem lehetett érezni. A két Fóti kapusnak, pár kósza szöglet illetve beívelés lehúzásán kívül, igazán nagy dolga nem volt. Nem úgy mint a túloldalon: A Kisalag a kezét összetehette, hogy kapusuk Virágh igen jó napot fogott ki, és szinte mindent védett.
Az egész első félidő ennek a jegyében telt. Támadgattunk-támadgattunk, nekünk voltak helyzeteink, de azért sokkal nem voltunk jobbak. Nagyon hiányoztak a csapatból a kiváló egyéni teljesítmények, mindenki hajtott, de senkiben nem volt meg az a plusz, ami gólt ért volna. Mindössze pár támadásra futotta az erőnkből, a Kisalagnak meg még ennyire se, szóval mindent egybevetve egy igen pocsék első félidőt láthatott a publikum. Egyetlen említésre méltó esemény a hazai kapus és Tóth Zsolt ütközése a tizenhatoson belül, amiből tizenegyes nem lett de sérülés igen: A kezdő Fóti kapus nem tudta tovább folytatni a mérkőzést, Nádas váltotta a kapuban.
Félidő.A második félidőben is ugyanezt láthattuk, csak fordított térfelekkel. Ekkora még nyomasztóbbá vált a Fóti mezőnyfölény, egyre többször veszélyeztettünk, és bár a Kisalagi kapus-védelem mindent tisztázott, már nagyon érett a fóti gól.
Kicsit a mérkőzés is kezdett élvezetesebb, pörgősebb lenni. Ám a mindent eldöntő találatot mégsem mi gyötörtük be. A második félidő derekán nagyon peches gólt kaptunk. Tóth Zsolt lőtt kapura 30 méterről, amit Nádas kiejtett a kezéből, majd miután a labda felpattant, maga mögé ütötte be. 0:1
A kapott gól nem tört össze minket, a Fót továbbra is mindent megtett az egyenlítésért, minden eddiginél nagyobb helyzetek voltak előttünk. A legnagyobbat Szász hagyta aki, aki 3 méterről tiszta gólhelyzetben ollózott fölé: Ha bemegy az év gólja, így csak a fejünket foghattuk.
Ezt követően viszont egyre csak fogyott a fóti lelkesedés, már nem harcoltunk annyit, már nem ment a játék, nem is sikerült az egyenlítés.
A Kisalag, a papírformát nézve menetrendszerű, ám a helyzeteket figyelembe véve, mák-győzelmet aratott a Fót otthonában, szinte egyetlen veszélyesebb kapuralövés vagy helyzet nélkül. Ezúttal bejött a bekkelés.
Nem minden idők legjobb mérkőzése volt ez, ha újra döntenem kéne, valószinüleg otthon maradok, és megnézem felvételről a Lecce-Udinese 0:0-át, de a mérkőzés hangulata, és rangadó volta miatt, mindenképpen megérte kilátogatni így kedd délután. Azt hiszem végül senki sem bánta meg.